Régi könyvek
A Régi Könyvek Tárában a könyvnyomtatás kezdetétől 1850-ig megjelent magyarországi vagy magyar vonatkozású nyomtatványokat és 1700-ig külföldön kiadott könyveket őrzünk, jelenleg mintegy 13.700 kötetet. Könyvtörténeti szempontból az állomány az alábbi egységekből áll: ősnyomtatványok 16. századi külföldi könyvek (antikvák) 17. századi külföldi dokumentumokat tartalmazó barokk-gyűjtemény Régi Magyar Könyvtár körébe sorolható, 1711-ig megjelent nyomtatványok 18-19. századi magyarországi vagy magyar vonatkozású könyvek.
Kéziratok
Kézirattárunk anyagának legnagyobb részét az egyetem egykori professzorainak – többek között Márki Sándor, Dézsi Lajos, Szádeczky-Kardoss Béla, Hermann Antal, Iványi Béla, Ábrahám Ambrus, Csengery János, Szentiványi Róbert – hagyatékai teszik ki. E kéziratgyűjtemények részben olyan feljegyzések (diáknévsorok, napirendek, különböző egyetemi rendezvényeken készült jegyzetek), amelyek az intézmény mindennapjainak történetéhez források. Több hagyatékban találhatók olyan jellegű iratok (előadásvázlatok, tanulmányok kéziratai, levelezések), amelyek a tulajdonos tudományos munkájába, tudományszervező tevékenységébe engednek bepillantást. Külön említést érdemelnek Dézsi Lajos 16-17. századi szöveggyűjtései, amelyek ma már elveszett, vagy hozzáférhetetlen irodalmi szövegekről készült másolatok.
E gyűjteményrészhez tartozik még az Országos Levéltárban őrzött Mohács előtti diplomatikai levéltári anyag mikrofilm- és xeroxmásolata.
Országgyűlési iratok
Az 1790 és 1848 között nyomtatásban megjelent országgyűlési iratok a régi könyvek közé kerültek. Az 1867-től kiadott anyag csaknem, a 2. világháború utáni teljesen hiánytalanul megvan, külön raktárban, időrendben, iratfajták szerint felállítva.
Bálint Sándor aprónyomtatvány-gyűjteménye
A mintegy 700 ponyvafüzetből álló gyujtemény – amely csak egy része a valahai anyagnak – még Bálint Sándor életében került az egyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékére, majd innen az Egyetemi Könyvtárba. E a ponyvafüzetkék kiadási helye igen változatos: Aradtól Zentáig mintegy hetven városban nyomtatták őket a 19. század második, és a huszadik első felében. Mivel az ilyen aprónyomtatványokat a könyvtárak nemigen gyűjtötték és dolgozták fel, tulajdonosaik pedig szó szerint „szétolvasták” azokat, e gyűjtemény fontos forrás lehet a néprajz – főként vallási néprajz – kutatóinak.
Kézikönyek
A régi könyvek és kéziratok feldolgozását, az azokhoz kapcsolódó tájékozódást és tájékoztatást segítő könyv-, könyvtár-, nyomdászat-, és művelődéstörténeti bibliográfiák, katalógusok, lexikonok és más kézikönyvek, tanulmánykötetek; mintegy kétezer kötet.
