Kutatók éjszakája 2024 – Kokas Károly: Egy egész történelmi kort megragadni, egyetlen regényben?

Sokan kedvelik itthon is, angol nyelvterületen meg főleg Edward Rutherfurd – számomra nagyon kedves – történelmi regényeit. Mindegyik mű vagy 800-1000 oldalas és mindegyiknek a tárgya maga a történelem. Nem háttere, hanem tárgya. Mert ez a regénytípus úgy dolgoz ki egymásba fonódó generációkat, tárgyakat és helyszíneket – de akár gének és leszármazás, akár eszmék stb. által is – összekapcsolva, hogy a történet aztán akár 1000 éveket is átível, s a sztorin kívül végül egy nagy entitás (nép, faj, sziget, város, nemzet stb.) történetét is visszaadja. Ma már ez többek által művelt műfaj lett, pl. Steven Saylor is így dolgozta fel három nagy kötetben az egész ókori Rómát.

Nos, ezt a műfajt nem ő, bár nagy mestere ennek, sőt nem is az említett Rutherfurd találta ki, hanem egy korábbi zseni. James A. Michener (1907-1997), aki vagy ötven éven keresztül volt az amerikaiak nagy mesemondója. Mondhatnám a híres Hawaii című óriását is 1959-ből, de konkrétabban mégis a híres The Source [A forrás] könyvében fejlődött-alakult ki ez a „regényforma”, a maga teljességében (1965). Ennek a James A. Michener-féle „totális történelmi regény” műfajnak lényege, hogy a történelem maga is a regény tárgya, abban az értelemben, hogy egy közösség, nemzet, vagy éppen város stb. történelmének elmesélése is a regény célja. Meglepő lehet talán, de a magyar Erdődy János nálunk szintén a hatvanas években alkotott már ebben a „lágéban” (pl. kitűnő itáliai várostörténeti regényeiben, ahol megírta Rómát, Velencét és Firenzét is…) és vannak újabb és újabb hazai és nemzetközi példák is a „totális történelmi regény” zsánerére…