2025. december 15-én az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár AudMin előadótermében különleges szakmai eseményre került sor. A „Kötetek és kódok – Levéltári és könyvtári tudásterek összekapcsolása” című workshop nem csupán egy újabb konferencia volt a naptárban, hanem az a pillanat, amikor a 2025 nyarán közös szervezeti egységbe került könyvtári és levéltári terület először ült le közösen, tudatosan, szakmai kérdésekről gondolkodni.
A rendezvény középpontjában azok a kérdések álltak, amelyek ma alapvetően formálják a közgyűjteményi munkát. Az állományvédelem új módszerei, a szabványos adatleírás, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazása mind olyan területek, ahol a levéltári és könyvtári gondolkodás ma már közös pontokon érintkezik.
A workshop tematikája szándékosan levéltári fókuszú volt. Ez lehetőséget adott a könyvtári kollégák számára, hogy belülről lássák az iratkezelés, az iratfeltárás, a metaadat-struktúrák és az állományvédelmi monitoring logikáját. Ugyanakkor az előadásokból világosan kirajzolódott, hogy a kérdések ma már közösek. A digitális szolgáltatásfejlesztés, a kutatástámogatás, a szabványos adatleírás és az algoritmusokkal támogatott adatfeldolgozás mindkét területet egyformán érinti.
Állományvédelem: a megelőzés és a mérés korszaka
A nyitó előadásban P. Holl Adrien az állományvédelem új szemléletét mutatta be. Az Integrált Kártevőkezelés (IPM) és az Integrált Megőrzési Felügyelet (IPP) rendszerein keresztül láthatóvá vált, hogy a modern raktári környezet ma már mérőműszereken, adatokon és folyamatos monitoringon alapul. A hangsúly nem a károk utólagos kezelésén, hanem a megelőzésen van. Ez a szemlélet a könyvtári és levéltári raktárak számára egyaránt tanulságos.
Adatbázisok, szabványok, közös technikai alapok
Az egyházi és felsőoktatási levéltári adatbázisok bemutatása során Koltai András rámutatott arra, hogy a közös technikai alap és a szabványos leírás hogyan segíti elő az intézmények közötti átjárhatóságot. A levéltári leírás nemzetközi szabványosításának folyamata kapcsán Sipos András az ISAD(G) és a legújabb RiC-modell példáján keresztül mutatta meg, hogy a levéltári nyilvántartás egyre inkább a szemantikus web és a hálózatos adatkapcsolatok irányába mozdul el. Ez a könyvtári metaadat-gondolkodással is számos ponton érintkezik.
Mesterséges intelligencia a levéltárban – nem jövőidőben
A Magyar Nemzeti Levéltár szakemberei, Hegedűs István, Bánki Zsolt és Varga Emese előadásaikban kézzelfogható példákon keresztül mutatták be, hogy a mesterséges intelligencia ma már a levéltári gyakorlat része. A kézírásfelismerés (HTR), az entitásalapú adatkapcsolás, valamint a RAG rendszer kutatástámogató alkalmazása mind azt jelezték, hogy a több százezer oldalas, kéziratos forrásanyag feldolgozása új módszertani alapokra kerül.
A bemutatott fejlesztésekből világosan kiderült, hogy az algoritmusok nem helyettesítik a levéltárost, hanem új eszközt adnak a kezébe. A kutató pedig olyan kérdéseket tud feltenni a forrásoknak, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
A szakmai párbeszéd tere
A workshop egyik legfontosabb hozadéka nem is egy-egy előadás volt, hanem az a közös tér, amely az előadások között és után kialakult. A kávészünet és a közös ebéd nem pusztán vendéglátás volt, hanem a szakmai eszmecsere természetes folytatása. Könyvtárosok és levéltárosok, egyetemi munkatársak és külső szakemberek beszélgettek arról, hogyan lehetne a bemutatott megoldásokat saját intézményi környezetben is alkalmazni.
Dokumentált szakmai tartalom
A rendezvényhez nyomtatott programfüzet készült, amely tartalmazta a programot és az előadáskivonatokat. Ez nemcsak a résztvevők számára volt hasznos, hanem dokumentálta is a workshop szakmai tartalmát. A rendezvényt plakát hirdette, és sajtómegjelenés is készült róla az egyetem hivatalos felületén.
https://u-szeged.hu/sztehirek/2025-december/kotetek-kodok-workshopot
Egy folyamat kezdete
A „Kötetek és kódok” workshop világossá tette, hogy a könyvtári és levéltári terület közötti együttműködés legtermékenyebb pontjai ma a technológiai és módszertani kérdések mentén rajzolódnak ki. A rendezvény nem lezárt esemény volt, hanem egy folyamat kezdete. Olyan szakmai kapcsolódási pontokat mutatott meg, amelyek a jövőben közös projektek, adatfeltárási együttműködések és tudásmegosztás alapjai lehetnek az SZTE-n belül és azon túl is.